Tóth Gy. László

 

Vasárnapi jegyzet

Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában (2006. január 8.)

A most következő jegyzetben nem lesz semmi ünnepi. Még az sem, ami a magunk mögött tudott ünnepekkel kapcsolatban hangzik majd el.

2005-ben a karácsony és a zsidó hanuka ünnepének időpontja ugyanarra a napra esett.  Sólyom László köztársasági elnök a zsidó ünnepre írott köszöntőjében így fogalmazott: „A hanuka  annak a reménynek és évről évre megtapasztalt bizonyosságnak az ünnepe, hogy a fény végül győz a sötétség felett, miként a jó is győzelmet arat a gonosz felett.” E szép és emelkedett gondolatokra, valamint  a mögötte meghúzódó jó szándékra csak az vetett némi árnyékot, hogy Sólyom Lászó megfeledkezett a karácsonyt ünneplőkről. Hozzájuk nem volt szava. Miután ez az igazság, ezért teljesen logikátlan és indokolatlan szélsőjobboldalinak nevezni mindazokat, akik ezt szóvá tették, észrevételezték.

Ugyanilyen vitatható lépés volt a nemzeti zászló mellőzése az újévet köszöntő beszéd elhangzásakor. Sólyom László rendhagyó döntése egyszerre tért el a hazai és a nemzetközi gyakorlattól, ezért akár természetesnek is tekinthető  sokak felháborodott és értetlenkedő reakciója.

Ugyanez vonatkozik Horn Gábor karácsonyra időzített provokációjára is. Az SZDSZ kampányfőnöke merő jó szándékból és kedvességből olyan üdvözlőlapot küldött újlipótvárosi, magyar és zsidó identitású reménybeli választóinak, amelyen a menóra, pontosabban egy hanukagyertya talpából egy karácsonyfa lóg ki: fejjel lefelé. Az éppen külföldön síelő Horn Gábor nem csodálkozott a következményeken, mert szerinte „ez ebben az országban nem meglepő.” A kissé öntelt képviselő lírainak szánt vallomásában ezt mondta: „Az én identitásomban ez a két vallás keveredik, nem is értem, hogy ebben hogyan találhat bárki valami sértőt.”

Ha ez így van, akkor nagyobb a baj, mint gondoltuk. Lehet, hogy a liberális Horn Gábor úgy követ el keresztényellenes provokációkat, hogy nem is tud róla? Ő a politikai alvajárás egyik megtestesítője? De akárhogy is van: egy konszolidált, polgári társadalomban a Horn Gáborhoz hasonló cinikus mentalitású provokátoroknak nincs helye a politikai közéletben. Még akkor sem, ha párttá szerveződve léteznek. A Szabad Demokraták Szövetségének keresztény- és magyarellenessége a demokrácia klasszikus elvétől idegen. Eörsi Mátyás, Pető Iván, Magyar Bálint és társai önmeghatározásuk szerint a liberalizmus magyarországi képviselői. De lehet-e liberális egy párt, amelyik valójában kirekesztő, szélsőséges és antiliberális nézeteket hirdet?  Nem véletlen, hogy Horn Gábor  az  SZDSZ-ben talált  szellemi otthonra.

 Bill Lomax, a kiváló angol baloldali történész szerint a magyarországi baloldaliak és  liberálisok továbbra is felsőbbrendűeknek érzik  magukat. Lomax szerint ez nem más, mint a „leninizmus újraébredése liberális mezben.”

E társaság legújabb kampányszlogenje egyébként így hangzik: „Jöjjön el az én országom!”

Legyünk elnézőek, és ne gondoljunk most arra, hogy e jelmondat célja valószínűleg  a keresztények kigúnyolása. Tamáskodjunk és érdeklődjünk: vajon mi célból teszik mindezt?

Kérdésünket az teszi különösen aktuálissá, hogy éppen Horn Gábor pártja a Szabad Demokraták Szövetsége érzett magában elhivatottságot arra, hogy kidolgozza a 2006-os választási kampány szabályairól szóló etikai kódexet.

Csak reménykedhetünk benne, hogy mindannyiunk közös érdekében, ez a dokumentum tartalmazza a nyílt és a kódolt, közvetett keresztény-és magyarellenes megnyilvánulások tilalmát is.

 

Küldje tovább ismerősének

Nyomtatás