Kaslik Péter

Aki hallja, adja át 2004!
Újévi levél Torontóból,  idézetekkel, elorozott verses betétekkel, zene, tombola tánc.

Szűgyi Zoltánnak, akinek "Mégis mert költő vagyok" c. verssorait, a jelenlegi írás ékesítésére engedélye nélkül felhasználtam.

Kedves Néném!

Legutóbbi leveledben azt írtad ne politizáljak, mert a terror elleni harc hevében, most  már nem biztos, hogy igaza van e a költőnek, amikor azt írja, hogy itt Rodostóban  ablakomhoz titkos poroszlók nem járnak, hallgatni beszédem, beárulás végett. Mit tehetek azonban, ha számunkra itt minden politika. A mi száműzetésünk ténye már önmagában is politika. 

Elindultam szép hazámból

Emlékszik talán Kelmed, amikor Kádár bég uralkodása idején, egy nyáron  két jó barátommal Magyarországra akartunk látogatni. A belgrádi magyar követségen felvettük a magyarországi  beutazáshoz szükséges kérdőíveket. A négy oldalas kérdőív kérdéseinek tömkelegében ilyenek is szerepeltek: "Mikor hagyta el Magyarországot? Hol lépte át a határt? Akkor még nem tudtam, hogy ezek a kérdések az 56-os "disszidáltak" azonosítását szolgálták.

Mikor is  hagytam el Magyarországot? A szívbéli válasz az lenne, hogy soha, mert szerintünk, vajdasági magyarok szerint, a mezsgyekarók vándoroltak el. A  kérdőívben azonban nem volt hely magyarázatra, egy évszámot kellett beírni. Beírtam az igazat; születtem, 1939. Magyarországot elhagytam 1920. Hol léptem át a határt? Trianonnál. A beutazási engedélyt nem kaptam meg, és választ sem kaptam a kérvényemre soha. Így csak később, már kanadai állampolgárként  töltöttem összesen két napot Magyarországon.

Számomra, magyarnak soha sem azt jelentette, hogy Magyarországon élek e, vagy sem. 1920., 1956. óta, és azóta is igen sokan vagyunk, akik számára a magyar nyelv, a  magyar kultúra, a magyar nyelv, a történelem, s a család jelenti a magyarsághoz való hovatartozást, és a folytonosságba való bizakodást is. Ebből a szempontból Trianon tragédiája semmit sem  változtat a Szózat,  "Itt élned, halnod kell", önként vállalt, vagy elkerülhetetlen parancsán.

 "Mostohán bánsz hűséges gyermekeddel, jó anyám; ó, megfáradt Magyarország."

A "Megszépítő messzeség" jogos, vagy túlzott igényeinek, a  hétköznapok Magyarországa nagyon sokszor nem képes eleget tenni. Az általános szemrehányás, vagy számonkérés  szándéka nélkül, íme az ó év néhány példája:

1. Egyik torontói magyar  honfitársunk Magyarországra látogatása alkalmából  szeretett volna azzal a jelképes kedvezménnyel élni, hogy a magyaroknak  nem kell belépő jegyet fizetni, hogy megtekintsék a Szent Koronát. A bejáratnál azonban fennakadás történt. A "látogató" arra hivatkozott, hogy amikor Orbán Viktor, Torontóban volt, azt mondta, hogy, a világ bármely részéről haza látogató magyar, illeték nélkül megtekintheti közös kincsünket, a Szent Koronát.  Némi magyarázkodás után a hivatalnok belátja tévedését, de bosszúsan hozzá teszi: "Szegény kanadaiak, nincs pénzük, hogy a belépőjegyet kifizessék.
Úgy tűnik, hogy az ajtónállóknak más a véleménye az egyetemes magyarságról mint Orbán Viktornak.
  Költő a bokorban:
                        "Rendnek vélt törvény parancsol lelkednek.
                               Nem számít: ki üzbég, szász, török, tatár,
                               ismerői, tudói-e nyelvednek
                               mind csupán: idegenrendészeti szám"

2.  Egyik barátom, akik  több mint húsz éve él Magyarországon "visszautazott" a legújabb Jugoszláviába, hogy beteg édesanyját orvosi kezelésre áthozza Magyarországra. A jugoszláviai magyar diplomáciai kirendeltségen, a várakozók magas számára való tekintettel a következő eljárást alkalmazzák: A "Jugoszlávokat" külön sorba állítják, a  magyarországi feleket pedig egy másik sorban gyorsított eljárással szolgálják ki. A Magyarországot képviselő hivatalnok belepillant barátom papírjaiba és azt mondja: "Abba a sorba álljon, ahol a többi idevalósi van."  "Én magyar állampolgár vagyok" - érvel  barátom. "Igen, de idevalósi", volt a metsző válasz.

Költő a bokorban: "...Uram, nekem engedd: ez hadd fájjon."

3. Vége van az esztendőnek, kiosztották az új irodalmi Nobel díjakat. Az idei díjat a dél-afrikai John Maxwell Coetzee kapta.  Az elmúlt év irodalmi  Nobel díjának magyarországi párhuzamai alapján elképzelhető, hogy másnap a délafrikai filozófus, Thoms Casper Michael, a "South African Daily News" napilapban megállapítja, hogy Coetze fehér, s ezért a délafrikaiak többsége nem örül az irodalmi Nobel díjnak. Délafrikában nem ez történt. Mindössze egy kép tanúskodik az eseményről. Coetze, tiszteletteljesen és méltó alázattal fejet hajt a díjat átadó svéd király előtt.
Költő a bokorban: Rakott tálak között, és az elpolitizált Nobel díjárnyékában éhen hal.  

4. A még megmaradt, magyar ellenzéki sajtó (Magyar Nemzet, Heti Válasz) munkatársai  az egyedüliek a világon, akik nem válaszolnak még a dicsérő olvasói levelekre sem.

Az "ügyért" is csak embertől emberig kell, és lehet harcolni. Ezt a nyugati újságírók, és közírók Ausztráliától, Írországig nagyon jól tudják, és tesznek is érdekében, még ha ez nem is tartozik hivatalos munkakörükbe. Világsiker listán szereplő könyvek szerzői, egyetemi tanárok, kidíjazott publicisták, tekintélyes intézmények vezetői, mindannyian válaszolnak a munkájukra és erőfeszítéseikre vonatkozó jó szándékú  észrevételekre, csak a megmaradt magyar polgári sajtó munkatársai nem. Így, minden megszívlelhető jó ügy az újság cikk megjelenésével be is fejeződik.

John Ralston Saul, kanadai író szerint: "Nem arról van szó, hogy mindenki ugyanazon a fokon értsen meg mindent, de nagyon fontos, hogy minden őszinte érdeklődő érezze azt, hogy nyíltan, tisztességesen, és megbecsüléssel  viseltetnek iránta. Mindenkinek éreznie kell, hogy része az egységes civilizációs folyamatoknak, mert  különben a kívül rekedtek a saját vezető rétegük ellen fordulnak."

Ezt a  civilizációs folyamatokba való bekapcsolódást idézi Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez intézett verse: "Állj közénk, és mondjuk: hála égnek..." A költő nem arra szólítja fel világhírű hazánk fiát, hogy vezessen bennünket, vagy, hogy helyettünk cselekedjen. Az "Állj közénk", és a többes szám harmadik személyben elhangzó  "mondjuk" egy általános, mindenkit befogadó felhívás arra, hogy közösen, együtt, és most vállaljunk részt a közösségi feladatok megoldásában.

Két Kanadai Képeslap 1. Eljött egy úr a Budapesti Magyarok Világszövetségéből Torontóba, és egy teadélután keretében leváltatta a Magyarok Világszövetsége nyugati régiójának megválasztott vezetőségét, és másikat ültetett a helyébe. A kortesek autóval hordták a zsúrra a szavazókat. Elmentünk világot látni és mit látunk? Önmagunkkal. Kortes világ ITT és OTT.

2. Kanadának új miniszterelnöke van; Paul Martin, a  kanadai liberális párt, neokonzervatív, szárnyának elkötelezettje. Isten éltesse volt miniszterelnökünket; Jean Cretien-t, a bölcs hollót, mert  amíg ő ült a legmagasabb ágon, addig makacsul tartotta csőrében a mindenkit megillető szelet sajtot.  Az új miniszterelnök, első teendőjeként megszüntette a rászorulókat támogató intézményeknek a  szövetségi kormány általi támogatását. Azután pedig felhívta Bush elnököt, és gratulált neki, a volt iraki elnök elfogatása alakalmából.  A volt iraki elnök, a kalodában a kállai kettőst járja és így énekel: "Megüzenem én George Bushnak, ne örüljön rabságomnak. Mert az igazság kiderül, nemsokára mellém kerül".

3. Az Amerikai Egyesült Államok felújítja holdkutatási programját. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnök szerint most Magyarország, és az Amerikai Egyesült Államok az "érdekek és értékek közössége alapján" szövetségesek, arra kérjük Amerikát, hogy ha mennek a holdba vigyék magukkal a dékétszáz kilences magyar miniszterelnököt is oda nyaralni. Ha nincs már hely, félúton letehetik, majd csak odatalál. A miniszterelnök igen otthon érezi magát az  űrben.

It is About Democracy, Stupid!

Magyarországon ma egy jobboldali előjelű bolsevik kormány van hatalmon.
A hatalmat most is egy zárt csoport gyakorolja, akik egy szobatisztává tett régi ideológia hívei, s akiket a hatalom megszerzése, és gyakorlása jobban érdekel mind a demokrácia, vagy a közös jó eszméje. Pető Iván, az SZDSZ Országos tanácsának elnöke, elfelejti, hogy pártja nevének a rövidítésében a nagy "D"  demokratát jelent, s  így nyilatkozik:  "Talán azzal érdemes kezdeni, hogy azért a kommunikáció nem határtalan eszköz a célok elérésében, tehát nem minden a jó kommunikáció". Mondja meg már valaki ennek a pártvezérnek , hogy most a demokrácia "megy", és Amerika a Nagy és a Dicső.  A fentiek alapján, azonban nem a nép képviselete, vagy a köz szolgálat a fontos, hanem az előre meghatározott  "célok elérése",  "az  akarat diadala" valósul meg.  A III Reich kampány menedzsere elégedetten mosolyog a pokolban!

"Hazám, hazám, minő úton jársz?"

A jelenlegi magyarországi kormány, a tizenkilencedik század vadkapitalista eszméit igyekszik ismét fordított előjelekkel szalonképessé tenni a feudalista múltú Magyarországon. A "szabad piac láthatatlan" keze, a marxi determinizmusnak az érthetetlenségig elintelektualizált újra tálalása. Az új ideológia kulcsszavai továbbá is a "termelő eszközök fejlettségi foka", és a "termelési viszonyok törvényszerűsége". Mi ebben az új? Ugyanazok csinálják ugyanazt, ugyanúgy.  

Igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy változás nem is volt. Mindössze az új külső hatalom forrásának az újraértékeléséről van szó. A jelenleg hatalmon levő rétegnek, magához a (külső) hatalomhoz való viszonya maradt ugyanaz, s a  hatalmi elit most sem az ország népéhez, hanem saját osztályához, illetve rendjéhez lojális. Bíbó István írja: ..ha " A vezetőréteg és a társadalom másként értékelnek, s ha ez bekövetkezett, akkor az a vezető réteg annak a társadalomnak a szó erkölcsi értelmében már nem elitje." Végső ideje, hogy a magyar társadalom összeegyeztesse saját sorsának kalendáriumát a csillagok járásával. Ezért kell, és érdemes is küzdeni.

Kedves Néném! Adja Isten, hogy ebben sikeresebbek legyünk az új esztendőben, mint a múltban voltunk.