HUNCOR - Kaslik Péter honlapja

"Mert ha sehol is: otthon állok,
mert az a való, mit én látok,
akkor is, ha mint délibábot,
fordítva látom a világot.”
Illyés Gyula: Haza a magasban

Magyar nyelvű írások
Texts in Hungarian

Kaslik Péter

Költészet és közösség
Nemzeti, vagy kozmopolita költészet?

A vers megtartó ereje

Ezoterikus tudás, és transzperszonális elemek a magyar költészetben

A fenti, "Költészet és közösség" c. írás hosszabb változata

Kaslik L. Ibolya

A születési
emlékezet valósága Stanislav Grof lélektani kutatásai a
korszerű tudományok eredményeinek tükrében

Kaslik Péter

Hol a hiba?
A magyarországi neoliberális elit szűnni nem akaró színjátéka

Euro Standard 2008. – könnygáz és kordonok
Giorgio Agamben a biztonságról és terrorizmusról

Az érem másik oldala
Spíró György, és
Kertész Ákos
irodalmi díjai

Az állam privatizálása
Gondolatok Naomi Klein könyvbemutatója kapcsán

A Benes dekrétumok-
tegnap, és ma

SICKO - Beteg
Látlelet a létező (neo) liberalizmus egészségi állapotáról

A neoliberális oktatáspolitika csődje Magyarországon

„LEVEGŐT!”
A magyar gyerekek jóléte és iskolai előmenetele az UNICEF 2007. jelentésének tükrében

Jóakarók és prókátorok
Nicolas Sarkozy (Csonka)Magyarországon

A KISZ-kiráy és a kancellár
Mit kíván a magyar nemzet, és mit kínál a kormány?

„Ki mint vet, úgy arat”
A magyarországi neoliberális birtokpolitika nemezetellenes jellegéről

Piszkos Fred besegít
Várkonyi Tibor és az újságírás

„Elcserélt fejek”
Göncz Kinga nyilatkozik

Csúszómászás 2006
Az év négy legrosszabb írásáról
Iszony és irtózat
Garai László,
Fejtő Ferenc
Tóta W. Árpád,
Hegyi Gyula,
írásai nyomán

Agyhalál - iszony és irtózat Tóta W. Árpád írása nyomán

Hegyi Gyula és az
angol nyelv

"Sis honestus"
Idióta e Gyurcsány Ferenc?

Két pogány közt…
A határon túli magyarok, a magyarországi neokonzervativizmus, és az utódállamok (utódállamaiban) egyre erősödő nacionalizmus

Az akarat diadala
Két választás Magyarországon

A kettős állampolgárság igazi arca

Különosztály
Ich bin ein kóbor kutya
A magyar, mint idegen nyelv Magyarországon

ARCHIVUM

Talám ismét időszerű: Trianontól Kóka Jánosig

(Megjelent: Magyar Nemzet, 2005. augusztus 7.)

----------------------------------------------------------------------------------

Kaslik Péter

Költészet és közösség

Nemzeti, vagy kozmopolita költészet?

Carl G. Jung szerint a vers megérint valamint az egyénben, ami őt mélységesen a közösséghez kapcsolja. Ezért szorul el a torkunk a Himnusz, a Szózat hallatán, vagy kedven versünk olvasásakor. A vers pillanatnyi azonosulás a tájjal, ahol születtünk, gyerekkori emlékeinkkel, múltunkkal, és összeköt bennünket azzal a nagyobb egységgel, ahova tartozunk.

„A líra logika, de nem tudomány” írja József Attila, egyik sokat idézett keltezetlen verstöredékében. József Attila ugyanebben a versében hitet tesz a maga költői léte, és a magyar költészet önbecsülése mellett is...
Kosztolányi szerint a versben nem logika van, hanem „az ősnépek kisdedi praelogikja.” József Attilának a líráról szóló megállapításai vonatkoznak az ezoterikus tudásra is. „Az értelem semmi, az érzelem minden” írja Goethe. Vagyis, az ok, és okozati megismerés mellet a tudásnak vannak más fontosabb forrásai is, például a hirtelen rálátás, a hit ereje, a hagyományok, a mitológia, a misztikus élmények, valamint a költészet is.

Kaslik L. Ibolya

A születési emlékezet valósága

Stanislav Grof lélektani kutatásai a korszerű tudományok eredményeinek tükrében

Stanislav Gróf szerint, az emberi lét egésze messzemenően túlhaladja az emberi test biológiai
korlátait, s valamint az emberi emlékezés időbeli, és személyes határait. A hivatalos tudományos körök
visszautasító magatartása ellenére, ma mindinkább bebizonyosodik, hogy Grof megállapításai egy új paradigma kirajzolódèsènak körvonalait jelzik. A kvantumfizika, a fénytan, a csillagászat új felfedezései és megállapításai mindinkább Stanislav Grofnak az emberi elmére, és a lélektani változásokra vonatkozó több évtizeddel ezelőtti megállapításait igazolják. A jelenlegi írás célja Stanislav Grof munkásságának ismertetése az új tudományos felfedezések tükrében.

Kaslik Péter

Hol a hiba?
A magyarországi neoliberális elit szűnni nem akaró színjátéka

A neoliberális államirányítás egy fajta függőleges gyarmaturalom, ahol az ország irányításával megbízott uralkodó réteg, rendszerint csoport, a saját országát, és népét fosztja ki. A helytartói jellegű államirányításban a politikusoknak nincs tényleges szerepe, mert az ország politikája előre meghatározott, és az szükségszerűen a neoliberális ideológia elveit követi - a „demokrácia”, a parlament, a képviselők csak a díszlet.

Euro Standard 2008. – könnygáz és kordonok
Giorgio Agamben - a biztonságról és terrorizmusról

Giorgio Agamben, olasz filozófus szerint, a neoliberális politika szolgálatában álló uralkodó réteg (legtöbbször csoport) biztonságának állami védelmezése, és a terrorizmus elleni harc törvénytelen eszközeinek széleskörű alkalmazása a legsötétebb diktatúra veszélyeit rejti magában. Agamben szerint, a kötelező újlenyomat azonos a haláltáborokban alkalmazott rendszám jellegű tetoválással.
A legújabb hírek szerint, a közeljövőben a A schengeni határokon is ujjlenyomatot vennének.
A jelenlegi írás Giorgio Agamben angol nyelvű írásai alapján igyekszik összegezni a világszerte ismert olasz filozófus nézeteit a biztonságról, és a terrorizmusról.

Az érem másik oldala

Spíró György, és Kertész Ákos irodalmi díjai

2007. karácsonyára Magyarország miniszterelnöke, Táncsics Mihályról elnevezett Életmű Díjjal tünteti ki, a „Jönnek a sz@&ból” c. vers szerzőjét, Spíró Györgyöt. Ennél, azonban még megdöbbentőbb, hogy sem a Magyar Távirati Iroda, sem a fenti hírt továbbító magyar sajtó nem közli a nyilvánossággal, hogy a Táncsics Alapítvány, a Magyar Szocialista Párt egyik hivatalos intézménye.

Az állam privatizálása

Gondolatok Naomi Klein könyvbemutatója kapcsán

Naomi Klein, kanadai író legújabb könyve, a: „The Shock Doctrine – The Rise of Disaster Capitalism”^* („Sokk doktrína –a katasztrófa kapitalizmus eredete”) A “Sokk doktrína”, a neoliberális eszmerendszer alapfeltevéseinek, és céljainak emberellenességét mutatja be. A neoliberalizmus az, ami (Magyarországon is) most van: a megszorítások, és az eddig “normálisnak” vélt közérdekű állami teendők egyoldalú megszüntetése, illetve magánkézre juttatása. A neoliberalizmus, az államnak a közös jóra irányuló teendőit mindinkább visszaszorítja, a nagyvállalatok érdekeit, és az aránytalanul meggazdagodott réteg előjogait, pedig a megerősített államhatalmi erőszak eszközeivel védelmezi.

A Benes dekrétumok – tegnap, és ma

Benes nem elégedett meg a hatalma alá került kisebbségek sanyargatásával és azok életlehetőségeinek fokozatos, de módszeres elsorvasztásával. Benes a kollektív bűnösségre alapuló végleges megoldás módszerével oldotta meg Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdést, a háború utáni gazdasági nehézségeket, és a demokrácia kérdéseit is. A Benes dekrétumok, a mai napig is a cseh, és a szlovák jogrendszer teljes mérvű megcsúfolásának példaképe.

Edvard Benes egyik életrajzírójafelteszi a kérdést: hogyan jutott a fényes politikai pályát befutott Edvard Benes oda, hogy pályafutásának végén, kitoloncoltatta a szudeta-németeket és a felvidéki magyarokat ősi szülőföldjükről. A szudeta-németek több mint hétszáz éve, a magyarok pedig több mint ezer éve élnek a felvidéken. A Benes dekrétumok rendelkezései alapján 80,000 magyart telepítettek ki ősi szülőföldjükről, csak azért, mert magyarok voltak. Masaryk és Benes politikai örökségéhez való hűségének jeléül, a szlovák parlament 2007. szeptember 21-én „megerősítette” a Benes dekrétumok érvényességét és sérthetetlenségét. A Cseh köztársasság 2002-ben szintén hozott hasonló rendeleteket.
Tovább

SICKO - beteg
Látlelet a létező (neo) liberalizmus egészségi állapotáról

Michael Moore, amerikai filmrendező az Interneten felhívást intézett az emberekhez, hogy küldjék el számára az amerikai egészségbiztosítókkal és kórházakkal kapcsolatos történeteiket. A felhívásra az első huszonnégy órában 3700, majd egy héten belül újabb 25000 válasz érkezett. A SICKO c. dokumentumfilm ezeknek a rémtörténeteknek alapján készült.
....
Michael Moore kijózanító, és nagyhatású dokumentumfilmjének időzítése egybeesik a magyarországi egészségügy neoliberális megreformálásának időszakával is. Mi köze az Amerikai Egyesült Államok egészségügyi rendszerének a jelenlegi magyar egészségügyi reformhoz? Az USA ma a világon, a mindenkori birodalom szerepét tölti be, s a birodalom, annak meghatározása szerint, olyan politikai, gazdasági, és katonai entitás, amely elég erős, és gazdag ahhoz, hogy érvényt szerezzen a saját érdekeinek. Vagyis, amit a birodalom mond, az érvényes. Magyarországot, pedig ma ismét (illetve továbbra is) a birodalmi politika kiszolgálói irányítják...

A neoliberális oktatáspolitika csődje Magyarországon

Pártelnököt választ a Szabad Demokraták Szövetsége, (SZDSZ) Magyarországon. Az SZDSZ tagok Fodor Gábor, és Kóka János között választhatnak. Amint ismeretes, az SZDSZ 1993. óta, egyetlen választási ciklus kivételével mindig bekerült a parlamentbe, és a koalíción belül minden egyes alkalomm al a legfontosabb minisztériumi tárcákat alkudta ki magának. A közoktatási (és művelődési), tárca, pedig kisebb, nagyobb megszakításokkal 1994. óta az SZDSZ kezében összpontosult. (Fodor Gábor, Magyar Bálint) Magyarországon, az elmúlt tíz évben, a közoktatás értékrendjét, célkitűzéseit, és tartalmát, valamint a tanulási előmenetel értékelését, a szavazatok öt százalékával rendelkező SZDSZ határozta meg a választópolgárok 95 százaléka számára.

„LEVEGŐT!”

A magyar gyerekek jóléte és iskolai előmenetele az UNICEF 2007. jelentésének tükrében

Az UNICEF - Innocenti Kutató központ, 2007. február 14-én, közzé tette huszonegy fejlett ország gyermekjóléről, és iskolai előmeneteléről szóló összehasonlító jelentését.
Az összesített mutatók átlaga alapján, Magyarország a 19. helyen végzett. A mérleg, a magyarokra nézve egyértelmű vesztességekkel zárult, most már nem csak számbeli, hanem anyagi, és erkölcsi tekintetben is.
Mi van a fenti lesujtó számok mögött? Ugyanaz, amit Fülep Lajos 1929-ben, a Pesti Napló hasábjain megfogalmazott: „Ezernyi problémáink mélyén ott sajog, ha sokszor ki se is mondottan: mi lesz a magyarsággal? Napról napra fogyasztja önmagát – meddig mehet ez még…?”

Jóakarók és prókátorok
Nicolas Sarkozy (Csonka) Magyarországon

A magyar parlamentben elmondott beszédének elején Nicolas Sarkozy sietve átsiklott Trianon „sebein” majd az évszázados francia magyar „testvéri” kapcsolatokról, a közös Európa rózsás jövőjéről, valamint a társadalmi béke és biztonság fontosságáról beszélt. Sólyom Lászlóval való találkozásakor, pedig Sarkozy kijelentette, hogy Franciaország támogatja az egyéni emberi jogokat, de a kollektív jogok területén Franciaország „sokkal visszafogottabb.”

A KISZ-kiráy és a kancellár
Mit kíván a magyar nemzet, és mit kínál a kormány?

„A sejthasadás igénye szerint nő az igény újra definiálni:
ki a köztolvaj, az osztály – és népáruló, a
demagóg, a szó-diarés
üzér s könyöklő s mind a törtető: mert hova is?
Illyés Gyula: Közügy (1981)

A magyar nyelvterületen ma már egy Gyurcsány Ferenc nevével kezdődő mondatot nem lehetséges általános megbotránkozás, szégyenérzet, vagy közröhej nélkül befejezni. A közelmúltban ismét leesett a csillár. Angela Merkel, német kancellár, 2007. augusztus 22-én hatórás látogatásra érkezett Magyarországra, és ebből az alkalmából találkozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, utána pedig az ellenzék vezetőjével, Orbán Viktorral.
Gyurcsány Ferenc ezt a hivatalos alkalmat megfelelőnek ítélte arra, hogy a német államfő előtt kifejtse „különvéleményét” a Szentkorona jelentéséről, és az állam jelképeinek az Országházban való elhelyezésének helyénvalóságáról: „Az az igazság, hogy én mélyen ellenzem, hogy itt van. Szerintem ez a Parlament a köztársaság Parlamentje, és nem jó a királyság jelképét idehozni. A jobboldali konzervatív kormány döntött így, Orbán miniszterelnök úr.”

Tovább

Maestro! Maestro!

Garamhegyi Ábel államtitkár esete a szegedi szimfóniával

A jelenlegi írás arról szól, hogy a múlt év végén Garamhegyi Ábel, gazdasági és közlekedési államtitkár „majdnem” levezényelte a szegedi szimfonikusok zenekarát. Az "igazi", született arisztokratáknak majdnam ezer évre volt szükségük arra, hogy korlátlan hatalmának önteltségi mámorában elszakadjonak a valóságtól, az idiotizmus színjére süllyedjenek és nyomorba döntsék az országot. A jelenlegi poszt kommunista pénzes arisztokrácia ötven, illetve a „rendszerváltástól” számítva húsz év alatt jutott el a született arisztokrácia végső degeneráltságnak ugyanerre a fokára.

QUE SE VAYAN TODOS! - MINDENKIT KI KELL DOBNI - (Falfirka valahol Argentnínaban...)